Globálisan valahogy tényleg így néz ki a kizsákmányolás, valamint a
gazdagok, tőkések, liberálisok lelki mosdatása saját maguk előtt.
A
gazdag iparos elmegy egy olyan országba, vagy egy olyan vidékre, ahol
munka egyáltalán nincs, ahol az emberek nincstelenek, ahol szánalmas a
szegénység. A tőkés felépít egy gyárat (lehetőleg úgy, hogy ha hirtelen
olyan kedve támad, cirka 2 hét alatt arrébb tudja költöztetni) és munkát
ajánl, néha 10, 12, vagy épp 14 órás műszakokban az ottani
szegényeknek, az átlagosnál alacsonyabb bérért. Nem fizet eleget ahhoz,
hogy munkásainak lehetősége legyen elmenekülni a falvaikból,
nyomoraikból, de éppen eleget fizet ahhoz, hogy ne haljanak éhen, és
csak vegetáljanak. Magyarán az állapotukat, a nyomor és a szegénység
állapotát fenntartják. Amikor ezt valaki szóvá teszi, akkor ezek a
tőkések, kizsákmányoló kapitalisták azzal védekeznek, hogy: "Mégiscsak
jobban élnek, mint korábban, nem igaz? Lehetőséget hoztunk nekik,
javítottunk a sorsukon, és különben is ők vállalják a munkát, nem igaz? A
kockázat pedig a mienké, senki másé" Nos, ezzel a mentalitással fel is
mentik saját magukat a lelkiismeretük előtt, hogy ők milyen fasza
gyerekek. De vajon mekkora kockázat van, ha 75 centet fizetnek óránként
az embereknek, olyan termékek előállításáért, melyek ára több száz
dollár lesz végül? Kockázatvállalás-e ez, vagy szimpla kizsákmányolás?
Természetesen
ilyen elfajult rendszer van az egész Földön, de ez a rendszer akkor
marad fenn, és akkor maradhat fenn, ha a kapzsiság irányít elsődlegesen
mindent, és az emberi méltóságot semmibe veszik.
Azok, akik azt
mondják, hogy ezek a dolgozók csodálatosan élnek ahhoz képest, ahogy
eddig éltek, azok a legnagyobb képmutatók. Odadobják a kötelet a
fuldoklónak, de a partra már nem húzzák ki őket. Utána meg azt mondják,
hogy a kötél sokkal jobb jobb a kőnél.
Ahelyett, hogy az
embereknek méltóságot adnának, ezek a kizsákmányolók épp eleget adnak a
dolgozóiknak ahhoz, hogy függő viszonyba kerüljenek, de nem eleget
ahhoz, hogy elég erőssé váljanak, s teljes életet élhessenek. Miért?
Mert a valódi gazdasági erővel rendelkező emberek, nem csak elviselik a
rendszert, de képesek arra, hogy azt befolyásolják, mondjuk a
kizsákmányolók kárára. Ez pedig az utolsó dolog, amit a rendszer
működtetői, azaz az emberiség 1%-a akar. Nem feledjük, az anyagi javak
az emberiség 1%-a kezében van, a többi 99%-a az embereknek ezt az 1%-át
szolgálja. Szó szerint. Ráadásul, ha valamelyik ország kormánya a
kizsákmányolót netán jogos adózásra kényszerítené, akkor a kizsákmányoló
tőkés azonnal azzal támad, hogy ha adóznom kell, akkor két hét és
megyek arrébb, utcára téve a dolgozókat. Ez a recept pedig nagyon bevált
nekik. Így hát folytatódik a konspiráció, az ember ember általi
kizsákmányolása, és mindez rendkívül csendben megy végbe. Olyan
csendben, hogy ha egy adott generáció megszületik, pl. a rendszerváltás
utáni Magyarországra, akkor az ebben a rendszerben szocializálódó ember,
már természetesnek tartja ezt az állapotot.
"Most menj és
nem mondj semmit erről az elfajzott társadalmi-gazdasági rendszerről,
amely egy vezérigazgatót 70 millió dollárral jutalmaz az
üdítő-forgalmazás növeléséért, míg 70 millió ember nem engedheti meg
magának, hogy igyon abból az üdítőből, még kevésbé azt, hogy eleget
egyék és vigyázzon az egészségére. Ne lásd az elfajzottságát. NEVEZD A
VILÁG SZABAD PIACGAZDASÁGÁNAK, ÉS MONDD EL MINDENKINEK, HOGY MENNYIRE
BÜSZKE VAGY RÁ!
Így nyugtatja magát minden
kizsákmányoló-liberális-kapitalista, aki az embert nem veszi emberszámba
addig, míg nem rendelkezik megfelelő mennyiségű földi vagyonnal, vagy
hatalommal, vagy befolyással.
De hamarosan elsötétül az ő napjuk, s ragyogni fog az Igazság csillaga! Természetesen vörös színben.
Írta: Nyári Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése