Ma a Kárpát-medencében amerikai-zsidó-liberális-szabadkőműves érdekérvényesítés folyik. Ennek során az újsütetű és alacsonyabb rendű amerikanizmus kerül fölébe a hagyományos európaiságnak, a farizeus zsidóság üli diadalát a kereszténység fölött, humanizmust hirdetve liberális és szabadkőműves álarcban folyik a nemzetgyilkosság. A folyamat leírására egyetlen jelző nem is elegendő, ezért kell tudatosítani az amerikai-zsidó-liberális-szabadkőműves (a továbbiakban betűszóval AM-ZSI-LIB-SZAB) megjelölést, mivel a jelzők egyedi használatakor a háttérhatalom nemzetközi zsidósága az ismert módszer szerint rögtön antiszemitizmustkiált. A megnevezett zsidó ekkor áthazudja magát liberálisnak, akit pedig liberálisnak jelölnek, az rögvest szabadkőműves álarc mögé bújik. Így tekereg kígyóként a hazugság láncolata.
A háttérhatalom létének legutóbbi bizonyítéka az elmúlt évtized három népszavazása: 1997-ben Magyarországnak a NATO-hoz, 2003-ban az Európai Unióhoz való csatlakozásáról, 2004. december 5-én pedig a kettős állampolgárságról szóló népszavazás végeredménye következetesen megfelelt a háttérhatalom, az AM-ZSI-LIB-SZAB elvárásoknak. A NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás (helyesebben: csatlakoztatás) nem nemzeti, hanem nemzetközi érdek volt, mivel mindkettő a nemzetközi zsidóság erőszakszervezete. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás pedig annak bizonyítéka, hogy a demokratikusnak nevezett, valójában aljas, alattomos módszerek, a médiadiktatúra alkalmazásával a magyarság önmegtagadásra, a nemzeti érdek nyílt letagadására is képessé tehető. Mindkét nemzetközi szervezetbe való belépés után napokon belül fekete levesként ömlött az emberek nyakába az a valóság, ami szöges ellentétben állt a korábban hirdetett előnyökkel.
Nem volt ez másként a legutóbbi Gyurcsány-féle „választási győzelem”-mel sem, amikor a kampányban csak az ország valós helyzetéről nem esett szó. Érdemes felidézni a NATO-népszavazáson feltett kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” Hasonlóképp félrevezető (és jogilag hibás) volt az EU népszavazás kérdése: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?” Két tény maradt ki a kérdésből, nevezetesen a mód, mely így hangzott volna: „a csatlakozási szerződés szerint”. Még fontosabb, és azóta is elhallgatott kérdés, hogy a választópolgár egyetért-e azzal, hogy Magyarország a szabadkőműves Nyugat-Európához csatlakozzon?A kérdésre csak az jogosult volna választ adni:
1. aki tudja, hogy mi a szabadkőművesség;
2. aki érti, hogy a XX. századi diktatúrák ugyanannak a szabadkőművességnek a hajtásai;
3. aki megérti, hogy a szabadkőműves unióhoz szabadkőműves államok csatlakoznak, ezért minden magyar kulcspolitikus is szabadkőműves.
Lezajlott tehát három népszavazás, nemzeti köntösben, a nemzeti érdek hangsúlyozásával, de a nemzetellenes erők gondosan megtervezett győzelmével. Aki egyből nem értene, annak itt van immár három példa, és a történetnek még nincs vége.
A korábban megosztott Európa keleti és nyugati felében a szabadkőművesség igényei szerint alakult az országok sorsa, beleértve a szocialista rendszereket is. Aki a személyes hasonlatokból jobban ért: az akkori Elnöki Tanács elnökei (államfők), Dobi István és Losonczi Pálugyanolyan bábfigurák voltak az akkor orosz (egyébként zsidó-liberális-szabadkőműves) hatalom kezében, mint manapság Göncz, Mádl és Sólyom. Nemzeti érdek képviseletéről sem akkor, sem most nem lehetett szó. Aki ismeri a KGB 45 pontját a leigázás alapelveiről, a bennszülöttekkel (pl. magyarokkal) való bánásmódról, az el tud igazodni napjaink eseményeiben is: „A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.”
A nemzeti színben való tetszelgés bevett módszer, a lengyeleknél a szovjet érdekek kiszolgálása idején Kosciusko-hadsereg megjelöléssel a lengyel szabadságharcos nevét becstelenítették meg. E módszer szinte jogfolytonosan vezet Orbán Viktorig, aki a hatalom kezében most nemzeti hős jelölt. Orbán a kiválasztott ember Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde óta, aki az 1956-os szabadságharc 50. évfordulóján a nemzetárulás újabb bizonyítékát adhatja. Bár jogosnak hat a „Jó reggelt, Magyarország!” felhívása, miszerint „a magyar demokrácia nem épülhet hazugságra, nem engedhető meg, hogy ezeket a hazugságokat a Gyurcsány-kormány a magyar emberekkel fizettesse meg stb….” Orbán maga is a legnagyobb hazugságok hordozója. Ez vonatkozik politikai (szabadkőműves) múltjára, ezzel együtt az egész uniós politikájára, melynek kulcsmondata volt: „az unióban egyetlen akarat érvényesül, és ez a választók akarata”. A mondat első fele ugyanis igaz, az egyetlen akarat az amerikai-liberális-zsidó-szabadkőműves diktátum, de ez értelemszerűen nem lehet azonos a (nemzeti) választók akaratával. Csak a tudatlanság talaján hihet bárki is a Jó reggelt, Magyarország! dokumentum azon megállapításában, mely szerint 2006-ban a rendszerváltoztatás óta először történt Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság, amikor eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához. Orbán úr, eljött az igazmondás ideje, és Orbán elvtárs alkonya! Aki így érti jobban: Orbán közönséges zsidó bérenc, értsd az amerikai-zsidó-liberális-szabadkőműves érdekek szekértolója.
2006. forró nyara, a régi-új kormány megszorító, egyúttal magyarság elleni intézkedései embermilliókat késztetnek elgondolkozásra. A leírt évtizedes (de ismerten évszázados, vagy évezredes) történelem-hamisítás megismertetésére évtizedek kellenének, mégis a közelgő október határidőt ad a cselekvésnek. Orbán a fizetett ellenzék nevében szeptember 23-ra a Hősök terére hívogat. A főpróba ideje valóban eljött, amilyen szeptember 23-a, olyan lesz október 23-a is. A hatalom „zenés-táncos”, emlékező, emlékmű-avató, hőst szentelő ünnepet készít októberre. Ezzel akarja feledtetni az 1989-es Rózsadombi Paktum azon pontját, mely szerint az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, tehát szó sincs semmiféle rendszerváltásról. A hallgatás és elhallgattatás évtizedei után a hirdetett szólásszabadság idején már 1990-ben felismerhető volt, hogy a hatalom kisajátítja 1956-ot. Ezt bizonyítja a mostani, Dózsa György úti, az amerikai dollárpiramist formázó emlékmű építése is.
1956 októberében egyetlen gondolat körül - SZABAD ÉS FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! - nemzeti egység jöhetett létre, ennek hirdetése áll előttünk a most következő évfordulón is. Ha 1456-ban egy kisebbség tudott szembefordulni, és diadalt aratni ellenséges túlerőn, ha 1956-ban egy kis nép egy akkori világhatalommal éreztetni tudta, elég volt, akkor a hős és gondolkodó magyarok kései utódjai ismét kinyilváníthatják azt, amit a jólétben dúskáló agymosott Nyugat most sem lát: Európa vesztét jelenti az alattomos amerikai-zsidó-liberális-szabadkőműves hegemónia. Ennek kimondása ma a magyarok küldetése. Ebben nincs vesztenivalója, mielőtt még a közel-keleti összeütközés látványos megoldásaként diadalmenetben megtörténik az új-izraeliták látványos betelepülése a Kárpát-medencébe. Ezért kell százezres békés tömegnek kimenni az utcára szeptember 23-án, de nem Orbán zászlaja alá, hanem a Parlamenthez, a lyukas nemzeti zászlóhoz. Ebből lehet majd ugyanitt és szerte a pesti utcákon milliós tömeg október 23-án, amelyik megakadályozza a Dózsa György úti, 56 emlékét megcsúfoló, idegen érdeket dicsőítő bitófák, a „rozsdatemető” felavatását. A bajok forrása mégsem az emlékmű, de az emlékmű pontos tükörképe a magyarság leigázásának.
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró, Debrecen
Forrás: Hazánkért: www.hazankert.com
Kövessen minket Facebookon is!
Katt ide: Ébredő Világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése